Cop26: Mi lesz veled emberiség? 1992 óta semmi nem valósult meg a hatalmas környezetvédelmi ígéretekből
Amint arra számítani lehetett, a COP26 első hete szédítően sokféle ígérettel zárult. Tisztában vagyunk vele, hogy 1992, a Riói Egyezmény óta mennyire tele van a padlás ígértetekkel, amelyek ott is maradnak, nem váltja valóra őket senki. Pedig az elmúlt harminc év alatt bőven lett volna rá lehetőség.
Most ugyanez a folyamat zajlaki a szemünk előtt. Ahelyett, hogy a globális éghajlat-paktum mind a 197 aláírója között átfogó megállapodást kötött volna, az ad hoc szövetségek sorát láthatjuk – ami felveti a kérdést, hogy ezek a paktumok vasszilárdságúak-e, vagy csupán halovány zöld ígéretek. Tarthatunk tőle, hogy megint marad minden az ígértek szintjén.
Az új erőfeszítések a globális hőmérséklet-emelkedés lassítása érdekében tett legkövetkezetesebb lépések némelyikét ölelik fel. Ezek között szerepelnek a következőkre tett ígéretek: a szén villamosenergia-termelésének beszüntetése, az erdőirtás megszüntetése, a szén, az olaj és a gáz finanszírozásának csökkentése, a magánfinanszírozás dollárbillióinak átcsoportosítása a fosszilis tüzelőanyagokról a tiszta energiára, valamint a metánkibocsátás drasztikus csökkentése, amely egy olyan erős üvegházhatású gáz, amely a második legnagyobb mértékben felelős a világ elmúlt évszázadban tapasztalt 1,1 Celsius-fokos felmelegedéséért.
Valakinek ki kellene mondania, az emberiség még nem tart azon a fejlettségi szinten, hogy mindezeket az energiahordozókat képes legyen kiváltani és modern, környezetbarát technikára átállni. Főleg a szegényebb országok képtelenek erre, de még Lengyelország sem képes bezárni felszíni lignitbányáit.
Nos, akkor fölösleges is számolgatnunk, hogy mi lenne, ha ezek a kezdeményezések megvalósulnának. Az új számítások szerint 1,8 Celsius-fokra korlátozhatják a felmelegedést, ha mindet teljes mértékben megvalósítják – állította csütörtökön Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség vezetője. Ez szöges ellentétben áll az ENSZ elszámolásával, amely szerint a párizsi paktum keretében elfogadott nemzeti éghajlati célok – az úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulások vagy NDC-k – 2100-ra 2,7 fokkal fogják felmelegíteni a világot az iparosodás előtti szinthez képest. Na, ugye.
Selwin Hart, az ENSZ-főtitkár éghajlat-változási intézkedésekkel foglalkozó különleges tanácsadója elmondta: “Fatih, hallottam a számokat, de … nem lehetünk önelégültek, nem ünnepelhetünk, mielőtt elvégeztük volna a munkát.”
A brit házigazdák szerint a múltbeli ígéretek figyelmeztetnek.
A 2014-es New York-i Nyilatkozat az erdőkről azt tűzte ki célul, hogy 2020-ig felére csökkenti az erdőirtást. Ez sem történt meg. Tizenkét évvel ezelőtt a gazdag országok azt ígérték, hogy 2020-ig évi 100 milliárd dollárt biztosítanak az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására – ezt a célt azonban messze elszalasztották, és várhatóan 2023 előtt nem érik el a kitűzött célt.
