Olaszországban a populista jobboldal foglalta el a kereszténydemokraták megüresedett helyét
Olaszországban, akár csak máshol Európában, a kereszténydemokraták a hidegháború vége után összeomlottak. Olaszországban a tendenciát Silvio Berlusconi volt miniszterelnök Forza Italia pártja indította el, amely fokozatosan szövetségeket épített a jobboldalon (többek között az Északi Ligával, a szeparatista-föderalistából föderalistává vált, ma Lega néven ismert nacionalista párttal, valamint junior partnerként egy posztfasiszta párttal).
Ahogy ez a tér megszilárdult, a populista platformok nyelvezete – idegengyűlölő, bevándorlásellenes, nacionalista, kisebbségellenes jogok – fokozatosan általánossá vált.
A populista jobboldal általánossá válásának dinamikája a 2000-es évek óta tükröződik az európai politikában. Az Európai Parlamentben a Forza Italia csatlakozott az Európai Néppárthoz (EPP), a német kereszténydemokratákat, a spanyol Néppártot és más jobbközép pártokat tömörítő csoporthoz.
A liberálissá lett európai pártcsoportok a jobboldali populizmus megfékezéséért küzdöttek, néha tűzfal létrehozásával, hogy távol tartsák a jobboldalt a hatalomtól, de gyakrabban olyan taktikákkal, mint a platformjuk átvétele a szavazók vonzása érdekében, vagy szövetségkötés velük.
A szintén fasiszta ideológiában gyökerező Svéd Demokratákat például mindaddig távol tartották a kormánykoalícióktól, amíg a szeptember eleji választásokon a második legnagyobb párttá nem váltak.
Ezzel szemben az Európai Néppárt megpróbálta maga mellett tartani Orbán Viktor magyar miniszterelnök Fidesz pártját (annak ellenére, hogy Magyarország eltávolodott a demokratikus értékektől), amíg maga a Fidesz 2021 tavaszán ki nem lépett a páneurópai csoportból. Egyértelmű, hogy egyik taktika sem vált be.
Forràs: Carnegie Europe
