Eltávolodott e Meloni Mussolinitől?
1922-ben Benito Mussolini különböző jobboldali pártokból álló koalíciós kormányt vezetett. Bár csak a szavazatok 8,15%-át szerezte meg, a Nemzeti Fasiszta Párt vezetője úgy került hatalomra, hogy a Feketeingesek Rómába vonulásával kikényszerítette a döntést a savoyai királytól.
Pontosan egy évszázaddal e “giornata particolare” után Mussolini szellemi örököse, Giorgia Meloni készül a következő olasz kormány élére állni. Ő a vezetője és megújítója a posztfasiszta Fratelli d’Italia pártnak, amely a fasiszta Giorgio Almirante MSI (Olasz Szociális Mozgalom) nevű pártjából ered. Giorgio Almirante volt az, aki a Szalói Köztársaságban, a nácikkal szövetséges utolsó észak-olaszországi muszolinista bástyában harcolt a világháborúban.
A mainstream olasz és európai média torz, eufemisztikus nyelvezettel igyekezett lekicsinyelni ennek a dermesztő választásnak a mértékét. Egyesek Meloni szövetségét az idegengyűlölő Északi Ligával és Berlusconi macsó-putyinizmusával “a jobbközép blokk”, “a jobboldal koalíciója” vagy “a konzervatív szövetség” néven definiálják, míg mások, a másoktól való félelmükben húzódozva, “a szélsőjobb diadaláról” beszélnek.
A valóságban egy fasiszta ihletésű – Mussolini sírjának lángját logójában őrző – formáció által vezetett koalíció elsöprő győzelmével állunk szemben az Európai Unió harmadik legnagyobb gazdaságában. Nem csak a szélsőjobboldalról van szó: az Umberto Eco által elméletileg megfogalmazott örök fasizmus tér vissza a hatalomba, más ruhába és külsőségekbe öltözve. Ezúttal egy szegénynegyedből származó fiatal nőként, a posztfasiszta internacionálé (amerikai, lengyel, magyar, francia, spanyol) szövetségeseként. És hogy el ne felejtsük, szégyentelenül támogatják Melonit az egykor antifasiszta média és a kereszténydemokrata vagy konzervatív pártok.
Meloni vitathatatlan győzelme, amely a 2018-as 4,4%-ról 2022-re 26,2%-ra emelkedett, egy neofasiszta párt végleges normalizálódását jelenti Európa szívében. Már nem a távoli Magyarországról vagy az ultrakatolikus Lengyelországról van szó. Olaszország az Európai Unió alapító tagja. A Fratelli d’Italia diadala a legmélyebb értelemben az európai projekt átütő kudarca, és nagyon komoly visszaesés annak a régóta fennálló ígéretében, hogy a demokrácia, az emberi jogok, a kultúra és a társadalmi befogadás mindenki számára történő előmozdítását szolgálja.
Ezt az alapfeltételt részben meghiúsította a 2008-as válság katasztrofális kezelése Németországban, amely ország úgy döntött, hogy megbünteti a polgárokat a pénzügyi szektor túlkapásaiért, és megalázza a Szirizát Görögországban, ezzel táplálva a szélsőjobb terjeszkedését az egész kontinensen.
A 36%-os tartózkodási arány, amely a legmagasabb azóta, hogy Olaszország antifasiszta alkotmányával maga mögött hagyta a világháborút, arra is emlékeztet bennünket, hogy a neofasizmus, akárcsak a száz évvel ezelőtti fasizmus, mindig három, egymással szorosan összefüggő tényezőből profitál: antidemokratikus ideológiájának a mainstream média és tulajdonosai által történő kifehérítéséből; egy olyan választóközönség fáradtságából és elégedetlenségéből, amely csak a négyévente történő szavazás révén érzi magát kötelességének, hogy részt vegyen a közügyekben; valamint abból, hogy a szociáldemokrácia feladja az újraelosztó politikát és a társadalmi igazságosság iránti korábbi hivatását, és egyértelműen magáévá teszi a szadista kapitalizmus dogmáját.
Senkit ne tévesszen meg Meloni színlelt mérsékletessége a győzelmi átvételi beszédében. Amint az a Vox andalúziai választási gyűlésén is látható volt, ő egy teljes értékű forrófejű politikis, akine a projektje tagadhatatlan veszélyeket rejt magában a kisebbségekre nézve. Terve a nők, az LGTBI kollektívák, a bevándorlók és a társadalom legszegényebbjei jogainak aláásása, hogy a nagyvállalatoknak, a legreakciósabb egyháznak és más olyan erőknek kedvezzen, amelyek kevesebb demokráciát akarnak, nem pedig többet.
Az ő diadala szörnyű hír, de végső soron logikus. A háború dinamikája felgyorsítja Európa visszafejlődését, és Olaszország mindig is – jóban-rosszban – a legkoraibb politikai laboratórium volt. A Berlusconi-ventenium és a hamis szociáldemokrata technokrácia majdnem egy évtizede után a neofasiszták, kihasználva a megszorításokat, alkalmas jelölt az illiberalizmus megvalósítására. Így Olaszország egy autoriter felhangokkal rendelkező kormány meg alakítása felé száguld, amely egy bizarr neofasiszta tengely – Róma-Budapest-Varsó – fő mozgatórugója lesz.
Bár nincs értelme sírni a kiömlött tej fölött, Nanni Morettinek igaza volt, amikor arra kérte D’Alema-t, hogy mondjon “valami baloldalt”!
Forràs: Progressiv International
