Az EU emberi jogi képmutatàsa
A 10. EU-India emberi jogi párbeszédre 2022. július 15-én került sor Újdelhiben. Sajtóközleményében az EU arról beszél, hogy “fontos a civil társadalom szereplői – köztük az emberi jogok védelmezői és az újságírók – szabadságának, függetlenségének és sokszínűségének védelme, valamint az egyesülési és békés gyülekezési szabadság tiszteletben tartása. A sajtóközlemény szerint “az olyan nyitott és demokratikus társadalmakban, mint India, az államok hangsúlyozzák valamennyi emberi jog egyetemességét, oszthatatlanságát, kölcsönös függőségét és összefüggéseit.”
Szép szavak, de egy szó sem esik az indiai megszállás alatt álló Dzsammu és Kasmírról, semmi arról a több száz kasmíri politikai vezetőről és szabadságpárti emberi jogi aktivistáról, akiket indiai börtönökben tartanak fogva, sokukat illegálisan és minden ok nélkül. Semmi Yasin Malikról, aki jelenleg éhségsztrájkot folytat, miközben egészségi állapota egyre romlik. Egy szó sincs a világhírű emberi jogi aktivistáról, Khurram Parvezről vagy Ahsan Untoo-ról, akik még mindig börtönben vannak Indiában, és ezt még sok névvel követhetném. Semmi a gyilkosságokról, semmi a félig megözvegyült, megerőszakolt nőkről, az árván maradt gyerekekről.
Egyetlen szó sincs a külföldi hozzájárulások szabályozásáról szóló törvény alkalmazásáról és az emberi jogi aktivistákra gyakorolt hatásukról. A külföldi hozzájárulások szabályozásáról szóló törvényt arra használták, hogy blokkolják a nagyon szükséges pénzeszközöket, befagyasszák a bankszámlákat, ami a civil társadalomra gyakorol dermesztő hatást.
Mi volt tehát a 10. EU-India emberi jogi párbeszéd fő témája? A nők szerepvállalása, a gyermekek jogai, az LMBTQI+ jogok, a migránsok jogai, a technológia használata a demokrácia, az üzleti élet és az emberi jogok területén, a közegészségügyben való együttműködés, valamint a humanitárius segítségnyújtás és a katasztrófaelhárítás.
Meg kell kérdeznünk magunktól, hogy vak-e az EU? Az EU Külügyi Szolgálata semmit sem tud az emberi jogok megsértéséről az indiai megszállás alatt álló Dzsammu és Kasmírban? Az EU-nak nagykövete van Indiában. Az EU nagykövete, Ugo Astuto úr Újdelhiben nem tájékoztatja az EU Külügyi Szolgálatát az indiai megszállás alatt álló Dzsammuban és Kasmírban kialakult helyzetről? Nem hiszem.
Az EU külszolgálatának indiai irodájában dolgozó tisztviselők nem tudnak a törvénytelen bebörtönzésekről? Ez lehetetlen, mert a nemzetközi emberi jogi szervezetek sok esetben felemelték a szavukat ezek ellen az atrocitások ellen. Ezek közül megemlíteném a Kasmíri Tanács-EU-t, amelynek elnöke, Ali Raza Syed úr levélben tájékoztatja az EU vezetőit minden egyes esetről. Khurram Parvez esetében az Egyesült Államok külügyminisztériuma, az ENSZ főtitkára és az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az Amnesty International, a Human Rights Watch és számos emberi jogi szervezet felemelte szavát, és kérte a férfi azonnali szabadon bocsátását.
Úgy tűnik, hogy az EU nem akarja meghallani ezeket a hangokat. Ennek oka India stratégiai fontossága. Az ukrajnai háborúban az EU partnereket keres Oroszországgal szemben, és a Kínával való kereskedelmi versenyben is, ami India fontosságát adja. Ez magyarázza, hogy az EU miért készül újraindítani a 2013-ban meghiúsult kereskedelmi tárgyalásokat Indiával. Teljesen világos, hogy az EU számára az Indiával folytatott kereskedelem és gazdasági, valamint politikai együttműködés fontosabb, mint az emberi jogok.
Ezért újságíróként és emberi jogi aktivistaként kötelességünk felszólítani az EU-t és tagállamait, hogy vonják felelősségre Indiát az emberi jogi atrocitások kezeléséért az indiai megszállás alatt álló Dzsammuban és Kasmírban.
Határozottan el kell ítélni a politikusok, újságírók, emberi jogi aktivisták célba vételét a nemzeti intézmények felhasználásával, beleértve az önkényes letartóztatásokat és a bírósági zaklatást, és az egyes eseteket nyilvánosan fel kell hozni. Ez egy küzdelem, de a kasmíriak is emberek, és az EU és a világközösség teljes figyelmére van szükségük. Ezt a harcot addig kell folytatnuk, amíg a kasmíri emberek vissza nem nyerik szabadságukat, és amíg meg nem kapják az önrendelkezéshez való alapvető jogukat.
Barcs Endre
