Az önsorsrontó G7 minden fronton kudarcot vallott
Ha emlékeztetni kell őket az éghajlatváltozás sürgősségére és a megállításában játszott szerepükre, a G7 vezetőinek csak fel kellett volna nézniük.
Magasan a fényűző Schloss Elmau fölött, az üdülőhely fölött, ahol a világ legerősebb demokráciáinak vezetői az elmúlt három napban komoly (és kevésbé komoly) megbeszéléseket folytattak, Németország legnagyobb – és hamarosan utolsó – gleccsere a 2962 méter magas Zugspitze hegy tetején található nyeregben ül.
A gleccser haldoklik, 30 másodpercenként 250 liter vizet veszít – többet, mint egy fürdőkád -. Egy tavalyi tudományos felmérés szerint a következő évtizedben valószínűleg eltűnik. A tudósok szerint mindenesetre olvad, és már nem lehet megmenteni.
Az éghajlatváltozás, amely megöli a gleccsereket és átformálja a bolygót, évek óta a G7-ek egyik legfontosabb prioritása. De az ukrajnai háború, az inflációs spirál, a globális élelmiszerhiány és a megugró energiaköltségek miatt – a legnagyobb ipari demokráciák vezetői ismét megijedtek és elvonatkoztattak az azonnali szükségszerűségektől.
Amikor befejezték tárgyalásaikat, úgy tűnt, hogy a világ leghatalmasabb vezetői a peremvidéken babrálnak, és minden fronton kudarcot vallanak: képtelenek megállítani Oroszország háborúját, vagy megakadályozni, hogy az árak elszabaduljanak, képtelenek megállítani a Zugspitze-gleccser olvadását, vagy akár csak a fejlődő világ élelmezéséhez létfontosságú több millió tonna ukrán gabona blokádját.
Miközben azzal büszkélkedtek, hogy szokatlan és példátlan közös céllal szállnak szembe mindezekkel a kihívásokkal, az általuk támogatott megoldások egyes esetekben öncélúnak és ellentmondásosnak tűntek, például amikor az olaj és a gáz árának csökkentésére törekedtek, miközben egyúttal újra kinyilvánították a fosszilis tüzelőanyagok használatának megszüntetésére irányuló célkitűzéseiket. Véget akarnak vetni a háborúnak, de nem akarnak harcolni benne. Elő akarják mozdítani a szabályokon alapuló kapitalizmust, miközben árszabályozást vezetnek be az energiára.
“A most meghozott döntések nem kezelik időben a háború kérdését, és súlyosbítják az éghajlati válság kihívásait” – mondta az ülés zárásakor David King, az Éghajlatválsággal foglalkozó tanácsadó csoport elnöke, az Egyesült Királyság korábbi tudományos főtanácsadója.
A lehetetlenül nehéz körülmények és a vezetők előtt álló gyötrelmes döntések aláhúzták a saját rövid távú választási kényszereik – amelyeket a türelmetlen szavazók hajtanak, akik folyamatosan azonnali eredményeket követelnek – és a hosszú távú erkölcsi kötelességük, hogy helyesen cselekedjenek a még meg nem született ük-ük-ük-ük-ük unokáikkal szemben, közötti eredendő ellentmondást.
Amikor a G7 vezetői tavaly az angliai Carbis Bayben gyűltek össze, aligha láthatták előre, hogy a következő csúcstalálkozójukon a nagyszabású háború visszatérése Európába fogja uralni a vitákat. A hangsúly akkor a COVID-járvány következményeire, tágabb értelemben pedig az éghajlatváltozásra és Kína egyértelmű, növekvő fenyegetésére helyeződött.
Forràs: Politico
