Kiszoríthatja-e Európa és Törökország Oroszországot a Kaukázusból?
Ha az Örményország és Azerbajdzsán közötti, Hegyi-Karabahról szóló békemegállapodást nem Moszkvában, hanem Brüsszelben írják alá, az egy újabb orosz geopolitikai vereség lesz – írja Nikola Mikovic politikai elemző.
Az elmúlt 30 évben Oroszország volt az egyik legnagyobb külföldi hatalom, amely a viharos dél-kaukázusi térségben tevékenykedett. Az ukrajnai invázió azonban azt jelenti, hogy a két regionális főellenség – Örményország és Azerbajdzsán – most megpróbál elhatárolódni Moszkvától.
Más globális és regionális szereplők, nevezetesen az Európai Unió és Törökország arra törekszenek, hogy Oroszország helyébe lépjenek, mint a két ország közötti évtizedes vitában a legfőbb döntőbíró. Törökország korábban Azerbajdzsánt támogatta Örményországgal szemben, amelyet Oroszország névleges szövetségesként kezel. Most, hogy a Kreml az ukrajnai háborúval van elfoglalva, Törökország arra törekszik, hogy normalizálja a kapcsolatokat Örményországgal, annak ellenére, hogy Ankara és Jereván között keserű történelmi ellenségeskedés van.
Az Európai Unió igyekszik növelni befolyását a Dél-Kaukázusban.
Április 6-án Charles Michel, az Európai Tanács elnöke találkozót kezdeményezett Ilham Alijev azerbajdzsáni elnök és Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök között. A két vezető Brüsszelben találkozott, és a Moszkvában 2020-ban aláírt tűzszüneti megállapodás végrehajtásáról tárgyalt. Az egyezség gyakorlatilag véget vetett annak a 44 napos háborúnak, amelyet a két ország a Hegyi-Karabah régióért vívott, bár szórványos összecsapások a mai napig tartanak.
A találkozó eredményeként Örményország és Azerbajdzsán megállapodott egy közös határbizottság felállításában, amely kijelöli a két ország közötti határt, és “biztosítja a stabil biztonsági helyzetet a határvonal mentén és annak közelében”. Más szóval, Pashinyan de facto elfogadta Baku ötpontos tervét az energiában gazdag szomszédjával való kapcsolatok normalizálására. Az azerbajdzsáni dokumentum felszólítja mindkét felet, hogy ismerjék el a másik területi integritását, tartózkodjanak a fenyegetésektől, határozzák meg a határt és nyissák meg a közlekedési kapcsolatokat.
Az azonban meglehetősen kérdéses, hogy a két ország egyhamar tartós békemegállapodásra jut-e. Az örmény ellenzéki pártok határozottan elleneznek minden olyan megállapodást, amely Arzahot (Hegyi-Karabah örmény neve) Azerbajdzsán részeként határozza meg. Ennél is fontosabb, hogy bár Oroszország pozíciója a globális színtéren már közel sem olyan erős, mint Moszkva ukrajnai háborúja előtt, a Kremlnek még mindig jelentős befolyása van Jerevánra.
A 2020-as, Moszkva által közvetített tűzszüneti megállapodás eredményeként mintegy 2000 orosz katonát telepítettek Hegyi-Karabahba, hogy megvédjék a régióban még mindig élő örmény etnikumúakat. Ezért nem meglepő, hogy Ararat Mirzoyan örmény külügyminiszter április 8-án Moszkvába utazott, hogy találkozzon orosz kollégájával, Szergej Lavrovval. A következő napokban Pashinyan várhatóan találkozik Vlagyimir Putyin elnökkel, mivel a Kreml kétségtelenül megpróbálja majd megőrizni közvetítő szerepét a Dél-Kaukázusban.
Alijev viszont gyorsan telefonált szövetségesének, Recep Tayyip Erdogan török elnöknek. A második karabahi háborút követően Törökországnak sikerült növelnie jelenlétét a Dél-Kaukázusban. Ugyanakkor Moszkva és Ankara közös orosz-török megfigyelőközpontot hozott létre az Örményország és Azerbajdzsán közötti tűzszünet megfigyelésére.
Az új geopolitikai valóságot tekintve azonban Oroszországnak nehéz lesz megőrizni a status quo-t a régióban. Bár Örményország a Kreml szövetségese mind a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében, mind az Eurázsiai Unióban, örmény képviselő nem vett részt az ENSZ szavazásán, amely Oroszországnak az Emberi Jogi Tanácsból való felfüggesztéséről szólt. Örményország aktívan dolgozik a Törökországgal való kapcsolatok normalizálásán is, annak ellenére, hogy az örmény lakosság több mint kétharmada határozottan ellenzi a diplomáciai kapcsolatok felvételét Ankarával.
Areg Kochinyan örmény politikai elemző azonban arra figyelmeztetett, hogy “Örményország államisága középtávon veszélybe kerül, ha az ország nem normalizálja kapcsolatait Ankarával és Bakuval”. A jelenlegi körülmények között Örményország valóban nem számíthat Oroszország komoly támogatására, ezért a mintegy hárommillió lakosú, szárazfölddel elzárt ország várhatóan fájdalmas egyoldalú engedményeket tesz Azerbajdzsánnak – a 44 napos háború egyértelmű győztesének.
Baku most arra törekszik, hogy kihasználja, hogy Oroszország elsősorban az ukrajnai katonai műveletre összpontosít, hogy Hegyi-Karabahban nyerjen.
Március 25-én az azerbajdzsáni és örmény erők közötti összecsapásokat követően Azerbajdzsán ellenőrzése alá vonta Farrukh falut, amely 2020 novembere óta az orosz békefenntartó erők védelme alatt állt. Brüsszelben Pashinyan és Aliyev állítólag megvitatta Azerbajdzsán lépéseit, bár a megbeszélések “nem vezettek a helyzet közös értékeléséhez”.
Jereván szempontjából Hegyi-Karabah végleges státuszáról kellene tárgyalásokat folytatni, míg Baku számára ez a kérdés 2020-ban megoldódott, amikor Azerbajdzsán visszaadta szuverenitását a régió jelentős része, valamint a környező területek felett. Tekintettel arra, hogy Azerbajdzsán szilárdan Törökország támogatását élvezi, míg Jereván szövetségese, Oroszország nem tud segíteni magának, nemhogy Örményországnak, a két ország közötti jövőbeli békemegállapodás valószínűleg nem fogja tartalmazni Hegyi-Karabah sorsát.
Egy dolog biztos: ha az Örményország és Azerbajdzsán közötti békemegállapodást Brüsszelben, és nem Moszkvában írják alá, az egy újabb orosz geopolitikai vereség lesz.
Forràs: Euractiv
