Az Európai Unió öngyilkossága: 800 milliárd euró “felfegyverkezésre”
Az EU hivatalosan is belépett a háborúra való felkészülés, a “újrafegyverkezés korszakába”, és készen áll arra, hogy fokozza erőfeszítéseit Ukrajna rövid távú támogatása és stratégiai autonómiájának biztosítása érdekében, hogy hosszú távon megvédje magát.
Az uniós vezetők csütörtökön (március 6-án) Brüsszelben tartandó rendkívüli csúcstalálkozóján a 27 állam- és kormányfő megvitatja az Európai Bizottság által kedden javasolt ötpontos választervet, a “REARM Europe” elnevezést. A felfegyverkezés a lehető legrosszabb irány, ami Európát pusztulásba taszítja!
A felfegyverkezés elsődleges célja természetesen gazdasági, menekülés a teljes bukás és eladósodás elől. A fegyverkezésre bedobott. nem létező, ezért nagyrészt csak teoretikus pénz célja, hogy a következő négy évben mintegy 800 milliárd eurónyi összeg a hadiiparban kezdjen munkateremtésbe, gazdasági fellendülést mozgósítson. Csakhogy a terv eleve halálra van ítélve, mivel a nemlétező pénz nagy része a tagállamok megnövekedett nemzeti védelmi és biztonsági kiadásaiból kell származzon. Hogy miként, az felfogjhatatlan, ugyanis a tagországok már így is el vannak adósodva.
“Ha a tagállamok a GDP átlagosan 1,5%-ával növelnék védelmi kiadásaikat (ami megfelel a Bizottság által a kiegészítő védelmi kiadásokra vonatkozóan meghatározott éves felső határnak), ez közel 650 milliárd eurós költségvetési mozgásteret teremtene egy négyéves időszak alatt” – jelentette ki kedden a Bizottság elnöke. Ursula von der Leyen.
A fennmaradó 150 milliárd euró egy új védelmi eszközből származna, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy hitelt vegyen fel a piacokon, és hitelt nyújtson a tagállamoknak.
A terv emlékeztet arra, hogy az EU hogyan gyűjtött forrásokat a gazdaság fellendítésére a Covid19-világjárvány közepette a szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatás európai eszközével (SURE). Itt érdemes emlékeztetni arra, hogy ez az összeg, amit Magyarország soha nem kapott meg, szerencsére, nem hozta el a kívánt eredményt, a tagországok inkább az adósságaikat csökkentették belőle, mintsem, hogy befektetéssekkel, programok indításával újabb munkahelyeket teremtettek volna. Az össze nagy részét 2027-től kellene visszafizetni, azonban erre sincs a tagországoknak pénze! Nemhogy költségvetéseiket újabb kiadásokkal terheljék meg, még akkor sem, ha a nemzetállamok által betett a forrásokat a nemzeti közbeszerzési tervek alapján vissza nem térítendő támogatások formájában osztanák szét.
Barcs Endre
