A baloldal maradt az egyedüli demokratikus ellenzék az Európai Parlamentben
A parlamenti képviselőcsoportok teljes mellszélességgel támogatták az EU történetének első szélsőjobboldali, nemzetközi nagyvállalatok által vezérelt és etikailag kompromittált Bizottságát. Egyedül a baloldal marad az egyetlen demokratikus ellenzék. A szavazáson összesen 688 európai parlamenti képviselő vett részt. 370-en igennel, 282-en nemmel szavaztak, 36-an pedig tartózkodtak.
Ez az első olyan uniós kormányzat a történelemben, amely antidemokratikus politikai erőkre támaszkodik. Ez nem véletlen, a szocialisták, liberálisok és liberális konzervatívok jól kiszámított, tudatos politikai döntése, hogy egy olyan Bizottságot támogatnak, amely aláássa a demokratikus értékeket.
Amit „demokratikus többségként” tálalnak, az valójában egy néppárti kívánság lista, amelyet egy „Cordon Flexitaire” segítségével kényszerítenek ki, egy olyan lista, amely szerint a liberális konzervatívok nyomban alkut kötnek a szélsőjobboldallal, amikor a liberálisok és a szocialisták haboznak. Ez a szavazás azt jelzi, hogy cinkosságot vállalnak egy olyan programmal, amely aláássa az olyan szociálpolitikákat, mint a megfizethető lakhatás, az energiabiztonság és a tisztességes élelmiszerárak, miközben a munkavállalókat a növekvő megélhetési válságnak teszi ki.
Az EPP és Manfred Weber hatalmi játszmája azt eredményezte, hogy Giorgia Meloni olasz szélsőjobboldali pártjának, a Fratelli d’Italiának az ügyvezető alelnöke az új Bizottság alelnöke is lett. Maga a gondolat, hogy egy fasiszta származású képviselőt bíztak meg, sérti azokat az értékeket, amelyeket az Unió állítólag védelmez. Ezt az erkölcsi abszurditást tetézi, hogy az S&D és a Zöldek Meloni ECR-jéhez csatlakozva támogatják von der Leyen Bizottságát. Egy olyan képviselőcsoport esetében, amely azt állítja magáról, hogy a progresszivitás bajnoka, ez a kognitív disszonancia megdöbbentő, különösen, ha figyelembe vesszük választóik szögesen ellentétes prioritásait.
Az Európai Parlament lemondott arról a felelősségéről, hogy a végrehajtó hatalmat felelősségre vonja, és a „demokratikus többség” ma már alig több, mint homlokzat és képmutatás.
Ezek a botrányos alkuk biztosították, hogy olyan jelöltek kapta kulcsfontosságú posztokat, akiknek a múltja bűzlik az alkalmatlanságtól és a korrupciótól: az éghajlatváltozással foglalkozó biztos offshore ügyletekkel és a fosszilis tüzelőanyagokhoz fűződő kapcsolatokkal rendelkezik, a kohéziós biztost korábban vesztegetés miatt eltiltották hivatalától, az innovációs biztost pedig azzal vádolják, hogy uniós útleveleket adott el a legmagasabb ajánlatot tevőnek.
Ezeket a kinevezéseket gumibélyegzővel látták el, a vizsgálat látszatát sem keltve. Az elszámoltathatóságot feláldozták a hatalom megosztásának oltárán.
Eközben a fenntartható iparágakban a jó munkahelyeket és a társadalmi igazságosságot előtérbe helyező politikák sehol sem találhatók. Ehelyett az európai Green Deal-t kibelezik, és az ipari versenyképesség elsőbbséget élvez a bátor éghajlatvédelmi intézkedésekkel szemben, amit Stéphane Séjourné kinevezése az ipari stratégia felügyeletére is alátámaszt. Ez nem zöld átmenet – ez a környezetszennyezőknek nyújtott segély, környezetbarát márkajelzésbe csomagolva.
A szocialisták feladták a „vörös vonalakat”, a zöldek pedig megváltoztatták elveiket, hogy von der Leyen 2.0-t támogassák. Szavazataik felfedik az igazságot: ez a Parlament már nem rendelkezik demokratikus többséggel, csak cinkossággal egy olyan rendszer fenntartásában, amely a nemzetközi nagyvállalatokat helyezi előtérbe az emberekkel szemben.
Ennek a bohózatnak nagy ára lesz mind az emberek, mind a bolygó számára. A baloldal az egyetlen ellenzék – nem csak ezzel a Bizottsággal, hanem az európai demokráciát kiüresítő erőkkel szemben is. Míg mások kapitulálnak, mi a Parlamentben és az utcán harcolni fogunk a megfizethető lakhatásért, a méltányos energia- és élelmiszerárakért, a jó munkahelyekért és az éghajlati igazságosságért. Az európaiak ennél jobbat érdemelnek.
Forrás: The Left
