Politikai kisokos: Mi a neokonzervativizmus?

A közgazdaságtanban a neokonzervatívok úgy vélik, hogy a piacok hatékony eszközei a javak és szolgáltatások elosztásának. Ők azonban nem a szabadpiaci kapitalizmus elkötelezett hívei. Ahogy Kristol megjegyezte, a kapitalizmus két hurrát érdemel, nem pedig hármat, mert innovatív jellege szinte állandó társadalmi felfordulásokat és zavarokat okoz. Sőt, ahogyan a neokonzervatív szociológus, Daniel Bell érvelt, a kapitalizmus különböző “kulturális ellentmondásokat” rejt magában, amelyek aláássák saját társadalmi és etikai alapjait. A kapitalizmus feltételezi a megtakarítási és befektetési hajlandóságot, valamint a kielégülés elhalasztását; ugyanakkor a reklám- és marketingtechnikák révén arra ösztönzi az embereket, hogy kényeztessék magukat, hitelből éljenek, és kevés figyelmet fordítsanak a távolabbi jövőre. A szabályozatlan kapitalizmus ráadásul nagy gazdagságot teremt a szörnyű szegénység mellett; egyeseket gazdagon jutalmaz, míg másokat lemaradva hagy. És mivel a nagy vagyoni különbségek miatt a gazdagok megvetik a szegényeket, a szegények pedig irigykednek a gazdagokra, a kapitalizmus olyan feltételeket teremthet, amelyek osztálykonfliktusokat, munkaügyi zavargásokat és politikai instabilitást okoznak. Az ilyen egyenlőtlenségek csökkentése, bár természetesen nem megszüntetése érdekében a neokonzervatívok támogatják a progresszív jövedelemadót, az örökösödési adót, a modern jóléti államot és más olyan eszközöket, amelyekkel a társadalom kevésbé tehetős tagjai alá szociális “védőhálót” lehet helyezni.
Külpolitika
A neokonzervatívok különösen nagy befolyást gyakoroltak a kül- és katonapolitika kialakítására, különösen Ronald Reagan, George H.W. Bush és George W. Bush elnökök kormányzása alatt. Azt állítják, hogy az a katonai, gazdasági vagy politikai hatalom, amelyet nem használnak ki, gyakorlatilag elpazaroltnak számít. Az Egyesült Államok katonai erejét világszerte az amerikai érdekek előmozdítására kell felhasználni. És az Egyesült Államok érdeke, mondják, hogy elősegítse a demokratikus rendszerek fejlődését külföldön, mivel a demokráciák (a néhány politológus által javasolt “demokratikus béke” ) nem folytatnak háborút egymás ellen. A neokonzervatívok Woodrow Wilson elnök szavaival élve “biztonságossá akarják tenni a világot a demokrácia számára”. És valóban, a neokonzervatívok külpolitikai nézeteiket gyakran “wilsoniaknak” nevezik.

Az 1980-as évektől kezdve a neokonzervatív idealizmus egy olyan magabiztos és intervencionista külpolitika formájában öltött testet, amely az Amerika-ellenes rezsimeket és a külföldi baloldali mozgalmakat vette célba. Az amerikai katonai kiadások erőteljes növelése az 1980-as években majdnem csődbe vitte a kevésbé tehetős Szovjetuniót, és hozzájárult annak 1991-es felbomlásához. Eközben Latin-Amerikában a kommunista vezetésű lázadó mozgalmakat az Amerika-barátnak tekintett rezsimeknek nyújtott amerikai gazdasági és katonai támogatás segítségével verték le. George W. Bush kormányában a Pentagon és a külügyminisztérium neokonzervatív tisztviselői segítettek megtervezni és előmozdítani az iraki háborút (2003).