Sose higgy politikusnak, főleg nem, ha Ursula von der Leyennek hívják
Ugye mindenki számára ismert tény, hogy a politikus megválasztása előtt fűt, fát ígér, aztán amikor a könnyen becsaphatóa választó hisz neki és megválasztja, akkor megfeledkezik ígéretéről, mintha soha nem is tett volna olyant.
Ez alól az Uniót immár vaskézzel és dikatatórikus eszközökkel vezető autokrata Ursula von der Leyen sem kívétel. Ursula nagyon áhítozott a második ciklusra, mert úgy érzete, még nem tette tönkre eléggé az Európai Uniót, még nem rombolta le eléggé az európai ethoszt, hogy azt kiárusítsa az amerika woke liberalizmus beteg és perverz ideológiájának, ezért újabb öt évre van szüksége ahhoz, hogy munkáját befejezhesse és egy romhalmazt a háta mögött hagyva távozzon.
Csakhogy attól rettegett, hogy nem lesz meg a szükséges többség az újraválasztásához. Mivel az európai Zöldek végtelen elégedetlenek voltak vele az előző ciklusban, olyannyira, hogy bíróság elé is citálták, így a Zöldekre nem számíthatott, elkezdett hát az addig utált és posztfasisztának titulált Melonihoz, az olasz miniszterelnökhöz dörgölőzni. Volt puszi és ölelgetés és ígérgetés, ha Meloni támogatja őtt az újra választásnál.
Csakhogy ekkor a Zöldek ráébredtek, amennyiben Ursula Melonival áll össze, akkor ők hoppon maradnak és nem kapják meg a zsíros kis állásokat és a halomnyi pénzt, amiből pártvezetőségük kényelmesen és kellemes jólétben tud élni. Ekkor az mondták Ursulának, hajlandók támogatni őt zsíros állásokért cserében. Ursula, akinek amúgy sem volt ínyére egy szélsőjobbossal való barátság, kapott az alkalmon és megígért mindent a Zöldeknek, amit csak szemük szájuk kívánt.
Ursula hazug ígéreteinek bedőlve a Zöldek rá is szavaztak, míg a cserbenhagyott Meloni ellene. Csakhogy így megvolt az újraválssztáshoz szüséges többség és Ursula von der Leyen visszaülhetett trónjára.
Aztán jött az osztoskodás a koncon, azaz a jól fizetős helyekért. Minden új parlamenti ciklusban több mint egy tucat bizottság osztja ki egyes tagjait az intézmény infrastruktúrájában és máshol az Unióban betöltött pozíciókba. Ezeket az áhított, pénzes állásokat hagyományosan a jobbközép Néppárt, a balközép S&D és a liberális Renew domináns koalíciója foglalja el, a többi párt pedig üres kézzel marad.
A Zöldek azonban ez alkalommal ragaszkodtak Ursula ígéretéhez és követelték a beígért pozíciókat. Ursula von der Leyen pártja, az Európai Néppárt azonban úgy csinált, mintha ezekről az ígértekről soha nem hallott volna, mintha azok soha el nem hangzottak volna és a Zöldeket egyszerűen semmibe vették.
Na, ez alaposan felbőszítette őket! „Ez a hatalmi arrogancia figyelemre méltó” – mondta a Zöldek szóvivője, hozzátéve, hogy »aki most azt hiszi, hogy a Zöldek a macskaasztalhoz ültethetők és szavazói marhák, akiknek szavazatait nem kell figyelembe venni, az teljesen téved«.
Ám hiába volt a Zöldek felháborodása a diktatórikus többség szilárdan tartotta magát és a Néppárt a szocialistákkal és a liberálisokkal ahogy eddig mindig, most is szétosztotta maga között a zsíros helyeket arcul csapva a Zöldeket.
Örök tanulság: Ne higgy politikusnak, főleg ne, ha Ursula von der Leyennek hívják
Barcs Endre