Kína és Európa versenyfutása a zöldipar fejlesztéséért
Az éghajlat-politika irányítása a globális verseny és együttműködés kulcsfontosságú területévé vált. A nagyobb gazdaságok aktívan előmozdítják az ipari átalakítást és korszerűsítést, támogatják az energiastruktúrák kiigazítását, és vezető pozíciót igyekeznek biztosítani a zöld iparágakban. Ezen a héten a Kínai Államtanács kiadta a “Munkaterv a szén-dioxid-kibocsátás kettős ellenőrzési rendszerének felgyorsítására” című dokumentumot, amely tovább hangsúlyozza a szén-dioxid-csúcs és a szén-dioxid-semlegesség előmozdítását, valamint a fejlesztési módszerek zöld átalakításának felgyorsítását. Európában a média arról számolt be, hogy az Európai Bizottság megerősíti az együttműködést Japánnal a zöld hidrogénágazatban, hogy ellensúlyozza Kína “ellátási láncának fenyegetését” és felgyorsítsa a Kínától való “kockázatmentesítés” folyamatát.
A zöld hidrogént úgy állítják elő, hogy a vízben lévő oxigénből hidrogénatomokat választanak el, megújuló energiaforrásokat, például nap- és szélenergiát felhasználva. Ez a folyamat a zéró kibocsátásról nevezetes, amely biztosítja, hogy sem a gyártás, sem a felhasználás során nem szabadulnak fel üvegházhatású gázok.
A “2050-ig szóló hosszú távú stratégiában” az EU a zöld hidrogént a kiemelt energiastruktúrába sorolta, és 2030-ig 10 millió tonna megújuló hidrogén előállítását és további 10 millió tonna importálását tűzte ki célul az éghajlat-semlegesség elérése és a külső energiától való függőség csökkentése érdekében. Emellett az EU helyi hidrogén-lobbicsoportjai azt javasolják, hogy 2030-ig legalább 40 GW megújuló elektrolízisre épülő hidrogénberendezést telepítsenek. Idén júliusban azonban az Európai Számvevőszék (ECA) értékelte az EU zöld hidrogéncéljait, és irreálisnak tartotta azokat, mondván, hogy ezek a célok inkább politikai indíttatásúak, mintsem tudományos és megbízható elemzésen alapulnak.
Annak ellenére, hogy az EU 18,8 milliárd eurót különített el a zöld hidrogénprojektek támogatására, az előrelépés lassú. Jelenleg csak az 5 GW-nál kisebb összkapacitású projektek kerültek a késői szakaszba, ami messze van a 2030-ra kitűzött 40 GW-os céltól. Ennek ellenére a múlt héten az Európai Bizottság “fokozta erőfeszítéseit”, és az uniós állami támogatási szabályok alapján 998 millió eurót (1,08 milliárd USD) különített el Hollandia számára a zöld hidrogén előállításának fejlesztésére.
A szakértők elemzése szerint az elmúlt években az orosz-ukrán konfliktus és a Kínától való “kockázatmentesítés” hatására az EU folyamatosan erősítette az “energiaautonómiát” és “alternatív” ellátási láncokat keresett. A zöld hidrogénágazatban az EU és Japán szorosan együttműködik: 2022 decemberében aláírták az “EU-JapánHidrogén Együttműködési Memorandumot”, és a 2023. júliusi EU-Japán csúcstalálkozón megerősítették a megerősített együttműködést. 2024. június elején Kadri Simson európai energiaügyi biztos és Yasutoshi Nishimura japán gazdasági, kereskedelmi és ipari miniszter magas szintű hidrogénügyi üzleti fórumot tartott, és közös nyilatkozatot adott ki, amelyben – bár közvetlenül nem nevezte meg Kínát – megemlítette, hogy “egyes országok ipari támogatásai torzítják az energiapiacokat” és “fegyverként használják az energiabiztonságot”. Japán és az EU emellett több megállapodást is aláírt, amelyekben konszenzusra jutottak a kulcsfontosságú technológiák megosztásáról, a globális hidrogénpiaci biztonsági és árszabási szabványok létrehozásáról, valamint további öt területről.
A zöld hidrogén előállításának kulcsfontosságú eleme az elektrolízis, amely a hidrogén- és oxigénionok vízmolekulákból történő leválasztására szolgál. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) májusi adatai szerint Kína vezető szerepet tölt be az elektrolizátorok alkalmazásában, és kapacitása 2023 végére a globális kapacitás 50%-át teszi ki. A kínai elektrolízereket azonban nem használják széles körben az uniós projektekben. Az Európai Hidrogénbanknál uniós finanszírozásra pályázó 132 projekt közül mindössze 20 tervezi kínai elektrolízerek alkalmazását. Ehhez képest 24 projekt német elektrolízereket használ. A TNO holland kutatószervezet szerint Kína és Európa között jelenleg csak néhány alkatrész kereskedelme zajlik, teljes elektrolízer-kereskedelem még nincs.
Ennek ellenére az EU “ipari fenyegetés” retorikája a helyi iparral kapcsolatban gyakran felbukkan. A médiaelemzések szerint a kínai gyártmányú elektrolízerek olcsóbbak, az európai elektrolízerek azonban a hatékonyság és a biztonság terén előnyben vannak. Az EU-ban egyesek azt állítják, hogy a kínai gyártású elektrolízisek “biztonsági kockázatot” jelentenek, mivel “feltörhetők és távolról manipulálhatók”. Mivel nincs globális konszenzus a zöld hidrogén meghatározásáról, alkalmazási köréről és szabványkövetelményeiről, az EU szakértői azt javasolják, hogy ezt a szabványt Európának kellene meghatároznia.
Az uniós ipar is többször írt az EU-nak, hogy védelmet kér. 2023-ban 11 elektrolízisgyártó írt az Európai Bizottságnak, és a “Made in Europe” követelményeinek bevezetését kérte, hogy megvédje őket a kínai import “hatásától”. 2024 júliusában több mint 20 nagy európai gyártó, köztük a Siemens Energy és a ThyssenKrupp, levélben fordult Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez, amelyben sürgették az EU-t, hogy fokozza a kínai “támogatások” ellenőrzését, hogy megfékezze a Kínából importált zöld hidrogéntechnikai berendezések “hatását” a helyi uniós gyártókra.
A globális éghajlatváltozás egyre súlyosabbá válásával a zöld hidrogén új stratégiai iparágként és az ipari fejlődés jövőbeli irányaként jelenik meg. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a tiszta energiaforrásként rejlő lehetőségeket. Az EU és Kína, mint a hidrogénenergia-fejlesztés globális vezetői, nemcsak saját éghajlati céljaik megvalósításában, hanem a globális energiastruktúra átalakításában is létfontosságú szerepet játszanak. A jövőre nézve mindkét félnek fokoznia kell a nemzetközi együttműködést, közösen kell leküzdeniük a technikai kihívásokat, és biztosítaniuk kell a zöld átmenet sikeres megvalósítását.
Forrás: China Chamber of Commerce to the EU
