Liberális para: potenciális szélsőjobboldali szupercsoport az Európai Parlamentben
Bár az elmúlt hónapokban felbukkantak a hírek arról, hogy az Európai Parlament két szélsőjobboldali erője, az ECR és az ID egy szupercsoporttá egyesülne. Az igazság az, hogy a valóságban a két csoport a leglényegesebb kérdésekben mérföldekre van egymástól. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fő kérdésekben ne tudnának megállapodni és koalícióra lépni. Van is erre kísérlet.
Míg egy közös szélsőjobboldali frakciót az Európai Parlamentben sokáig csak vágyálomnak tekintettek, az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) és az Identitás és Demokrácia Párt (ID) legbefolyásosabb pártjai által a közelmúltban tett erőfeszítések újjáélesztették az ötletet.
„Itt a pillanat, hogy egyesítsük erőinket, ez valóban hasznos lenne” – nyilatkozta nemrégiben Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldaliak vezére a Corriere della Sera című olasz lapnak.
Egy ilyen csoport a választások után valószínűleg a második legnagyobb erő lenne az Európai Parlamentben, és a Europe Elects szerint mintegy 160 mandátumot érne el – mintegy 20 mandátummal lemaradva az Európai Néppárt mögött. Bár a két csoporthoz tartozó pártok közül sokan egységesek euroszkeptikus megközelítésükben, az Európai Parlamentben tanúsított tényleges szavazási magatartásukban jelentősen eltérnek egymástól – derül ki az Euractivnak az EU Matrix kutatási platformtól származó új adataiból.
Az ID-vel való egyesülés különösen ártana az ECR csoportkohéziójának. Míg az elmúlt ciklusban a kemény jobboldali ECR az esetek 79%-ában együtt szavazott, ez az arány 64%-ra csökkenne, ha egyesülnének az ID-vel.
A frakción belüli szavazási kohézió kulcsfontosságú tényező az Európai Parlamentben más pártokkal való együttműködés szempontjából, mivel ilyen alacsony százalékos arányok miatt kevésbé megbízható partnernek tűnnének. Könnyű az úgynevezett demokratikus pártoknak, hiszen az Európai Néppárt, az Európai szocialisták, a Renew Europe liberálisai és a Zöldek mindig egyeztették a szavazást és mindig együtt szavaztak, ami azt mutatja, hogy valójában egyetlen akarat működteti az Európai Parlamentet, ami miatt nem beszélhetünk parlamenti demokráciáról az Európai Unióban, sokkal inkább pártpolitikai diktatúráról.
Barcs Endre
