A tagországok széthúzása és az egymás iránti bizalom hiánya veszélyezteti az EU jövőjét
Aki az elmúlt években figyelemmel kísérte az Európai Unió belpolitikáját, az tudja, hogy az egységre és a szabályok kölcsönös elismerésére épülő EU számos fontos kérdésben képtelen volt egy hullámhosszon maradni. Az EU politikai intézményeinek vezetői közötti kicsinyes viták elsődleges okozója, hogy a brüsszeli tápláléklánc csúcsán állók saját karrierjüket és személyes hatalmukat helyezik előtérbe az európai polgárok életével szemben.
Miközben a Covid-19 járvány a végéhez közeledik, és a geopolitikai kihívások – mint például az afganisztáni válság következményei – egyre inkább elhatalmasodnak, ez a nyílt széthúzás egy sor olyan alapvető problémával szembesíti az Uniót, amelyekre nincsenek nyilvánvaló megoldások.
Az Uniót magát edgyelőre nem fenyegeti a kihalás. Az EU figyelemre méltó kitartással rendelkezik, és a tagállamok önérdeke azt jelenti, hogy nincs reális esélye annak, hogy a közeljövőben szétesik. Kérdéses azonban, hogy ilyen körülmények között megmarad e az Unió hosszú távú célja és legitimitása.
A múlt héten Ursula von der Leyen, az EU Bizottságának elnöke levélben fordult David Sassolihoz, az EU Parlamentjének elnökéhez, amelyben elutasította, hogy az EU egyetlen nyilvánosan választott testületében hatalmas többséggel elfogadott állásfoglalással kapcsolatban lépéseket tegyen. A parlament szerint két tagállam, Magyarország és Lengyelország megsértette az EU jogállamiságát, és mint ilyenek, meg kell szüntetni a központi finanszírozást. Az ennek alapjául szolgáló vétségek az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértésétől az LMBT közösségek diszkriminációjáig terjednek – mindkettő az uniós tagság alapvető sarokköveinek megtámadása.
Csakhogy az EU intézményi rendszere úgy van felépítve, hogy mindig nehéz az Európai Bizottságnak egy tagállam ellen fordulnia, mert a későbbiekben mindig szükségük lesz a támogatásukra. Különösen nehéz lehet von der Leyen számára, mert olyan többséggel választották meg, amelyben Magyarország és Lengyelország politikai vezetése is benne volt – olyan szavazatokkal, amelyekért ő maga is lobbizott.
A brüsszeli politizálás nem újdonság, és a lelkes eurofíliásoknak elegük van abból, hogy a főhadiszálláson a szűkös érdekek háttérbe szorítják az Uniót érintő valódi kérdéseket.
“Nagyon sok uniós szinten dolgozó ember megszállottan vitatkozik arról, hogyan működik az EU, és kinek milyen hatalommal kell rendelkeznie, ahelyett, hogy azzal foglalkozna, hogy az Uniót a 21. századra alkalmassá tegye” – mondja Neale Richmond ír törvényhozó, akit korábban Írország brüsszeli képviseletére neveztek ki.
Forrás: CNN
